21.fejezet-Doncaster

Sziasztok<3

Itt az új rész:Dremélem tetszik....

Erről a részről nincs igazán mondani valóm:D

Láttam már elég sok blogon, hogy csinálnak ilyet és rá vettem magam, hogy én is megpróbálom:)

Tehát az a lényeg, hogy arra kérnélek meg titeket, hogy írjatok kommentbe vagy üzenetbe mondatokat, amiket szeretnétek látni a következő részben.Bármennyit írhattok és a részről azt kell tudni, hogy Zayn és Vivi utazásáról fog szólni.Bármit írhattok:DDDSzóval engedjétek el a fantáziátokat:)

Ezt a részt pedig a Nikát megtestesítő személynek ajánlom:)ő a példaképem és az egyik legeslegjobb barátnőm:)szeretlek nagyon és örülök, hogy hazajöttél<3
 https://www.facebook.com/mustachegirl10

*Dominika*

Zayn megkért, hogy segítsek neki felkészülni az utazásukra.Szerintem ez igazán aranyos tőle, hisz Vivinek most annyi problémája volt.A fiúk kaptak 1 hónap szabadságot figyelembe véve Zayn problémáit.Mi Louval nem terveztünk semmi extrát, csak élvezzük egymás társaságát, ha értitek, hogy értem.Na jó, semmi perverzség.

-Reggelt'.-hallottam meg Louis rekedtes hangját magam mellől.Felnéztem irtó helyes arcára, ami még reggel is szörnyen csábító volt és mosolyogva nyugtázta, hogy nem bírok megszólalni, pedig már meg kellett volna szoknom látványát, de valahogy még nem sikerült.

-Öhmm...n-n-neked is.-dadogtam, a szemébe nézve.

-Most miért vagy így megszeppenve?-kérdezte komoly arcot vágva, de szája sarkában még mindig ott bujkált, az a lehengerlő mosoly.Ajkai olyan kecsegtetően mozogtak, hogy azt hittem, helyben letámadom.

-Mi-at-tad.-makogtam továbbra is, mire kitört belőle a röhögés, én pedig sértődötten kászálódtam ki az ágyból.

-Mi a bajod?-kérdezte elhalóan, miközben próbálta visszatartani előtörő nevetését.

-Szopjál le, Louis Tomlinson!-néztem szemeibe, majd hátat fordítottam neki és az ajtó felé vettem az irányt, de visszafordultam, mert utánnam szólt.

-Köszi, most inkább kihagynám, de talán te e...

-Felejtsd el!-szakítottam félbe egy óriási mosollyal az arcomon, majd folytattam az utamat a fürdőbe.Felvettem a márvány pultról a fésűt és hosszú hajamban kezdtem húzogatni.Hallottam ahogy az ajtó kinyílt, de nem foglalkoztam vele, folytattam tevékenységemet.Louis mögém sétált és mosolyogva figyelt, amit én a tükörből láttam.Karjait derekam köré fonta és közelebb húzott magához.Ajkaival a nyakamat kezdte puszilgatni, amitől a gerincemen kellemes borzongás futott végig.

-Haragszol?-suttogta a fülembe, amitől szinte megnémultam.Mereven figyeltem a tükörképét, miközben megráztam a fejem, jelezve neki, hogy nem neheztelek rá.-Akkor jó.-suttogott továbbra is, majd szembe fordított magával és hosszasan a szemeimet vizslatta.Lassan lehajolt az én törpe szintemre és ajkait az enyémekre nyomta.Szenvedélyesen fortunk össze egyetlen csókba és csak egyre vadabbá vált.Kezeit csípőmről lassan levezette a fenekemig, majd megemelt és a márványpultra ültetett.Lábaimat széttettem, hogy még közelebb kerülhessen hozzám.Egyik kezemmel meztelen hátán simítottam végig, másikkal pedig a hajában turkáltam, ennek hatására halk nyögések hagyták el száját, miközben még élvezetesebbé tette csókunkat.Egy pillanatra elszakadtunk egymástól, míg levette rólam a pólót, majd ott folytattuk, ahol abbahagytuk.-Talán átmehetnénk a szobába.-szája lejjebb csúszott ajkaimról és az állam és nyakam ívét puszikkal halmozta el.

-Oké.-hangom megremegett és kezemmel a haját túrtam.Lassan a fenekem alá nyúlt és egy könnyed mozdulattal felemelt és elindult a szoba irányába.Lassan lefektetett az ágyra és felém mászott.Melltartóm pántjait kezdte el lehúzni, mikor megcsörrent a telefonom.

-Ne vedd fel!-gügyögte Lou, miközben a nyakamat szívogatta, amivel még jobban beindított.Oldalra pillantottam az éjjeliszekrényre, ahol a telefonom pihent.Elvettem és a képernyőre pillantottam, amíg Louis a nyakamat szívogatta.

-Muszáj.-egy vállrándítás volt a válasz, de nem mozdult rólam-Igen?-nyögdécseltem a telefonba.

-Csak azt akarom kérdezni, hogy mindent betettél?-hallottam meg Vivi aggodalmas hangját.

-Persze, persze.-lihegtem értetlenül.

-Oké.Köszi.

-Nincs mit.-nyögdécseltem továbbra is, mert Louis már a karomat szívogatta.

-Nika, jól vagy?-hangján meghökkentséget éreztem, amitől zavarba jöttem.

-Aham.Basszus Louis!-nyögtem egy óriásit, mert Lou visszatért a nyakamhoz, ami a gyenge pontom.

-Úgy hallom, el vagy foglalva.Később felhívlak és védekezzetek.-röhögött bele a telefonba és, ahogy hallottam Zayn is sejthette, hogy mi folyik itt.Mielőtt válaszolhattam volna letette a telefont és újra Louval foglalkozhattam.Egy pillanatra a szemembe nézett és egy piszkos mosoly kíséretében megszabadított a fehérneműmtől.

*2 órával később*

-Kész a reggeli!-kiabáltam fel az ágyban fekvő Lounak, miközben kitettem a palacsintákat az asztalra.Nem kellett sokáig várnom az ajtó kicsapódott és Louis a székre rogyott.

-Nutella?-nézett rám nagy szemekkel.A konyhapulthoz sétáltam és felnyújtóztam, hogy a legfelső polcról levegyem a nutellát, aminek hatására a pólóm felcsúszott és a fenekem már nem volt takarásban.Louis egy hosszas hümmögéssel nyugtázta, hogy látta csipkés bugyim villantását.Rossszallóan megráztam a fejem, majd az elé tettem a nutellás dobozt.-Köszönöm, Kicsim!-nyomott egy puszit arcomra, majd elkezdte megkenni palacsintáját.-Amúgy anyu hívott és azt kérdezte, hogy nem-e mennék haza pár napra.És mivel nem szeretnélek itt hagyni, gondoltam megkérdezem, hogy velem jönnél-e.

-Hát...oké.-mosolyogtam rá.Megfogta a kezem és az ölébe húzott.-De mi van, ha nem kedvelnek?-néztem szemeibe, miközben egy hajtincsét piszkáltam.

-Ne röhögtess.Téged ki ne kedvelne?-magához húzott és egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra.-Majd pakolj össze, mert délben indulunk!-mondta egy kacsintás kíséretében.

-Akkor irány Doncaster.-álltam fel Lou öléből és a szobám felé vettem az irányt és összepakoltam.

A délelőtt többi része eseménytelenül telt.Tv-t néztünk, beszélgettünk és lassan eljött a dél, amikor bepakoltunk a kocsiba és elindultunk Tomlinsonékhoz.Az utazást nagyon élveztem.Végig énekeltünk, pedig nem volt rövid az út.Louisnak nagyon jó hangja van,de nekem szörnyű.Még borzalmasabbnak hangzottam mellette, mint ahogy általában szokott.Amint megérkeztünk négy lány ugrott Lou nyakába és nagy meglepetésemrre utána engem vettek célba, amit nem bántam.Amint sikerült kibontakoznunk a lányok szorításából, megismertem Louis anyukáját, Jayt.Nagyon kedves volt velem.

-Nika, a szobád az emeleten van Louisé mellett.-mutatott fel az emeletre Jay.

-De ő velem alszik.-karolt át Lou és kiskutyaszemekkel vizslatta anyukáját.

-Nem akarom, hogy megrontsd.Védeni szeretném a tisztaságát.-kacsintott rám, majd fiára nézett.

-Hát, azon nincs mit védeni.-röhögött Lou, mire oldalba könyököltem.

-Louis!-szóltam rá fejcsóválva, de ő csak tovább röhögött.

-Ezt már lekövetkeztettem a foltjaiból-utalt a néhány helyen kiszívott nyakamra, amitől én elpirultam-, de attól még külön szobában fogtok aludni.-kacsintott rám Jay, majd mosolyogva kiszambázott a konyhába.

-Basszus!Majd átsurranok.-fogta meg a kezem Lou és a kertbe vezetett, ahol a nyolcéves ikerpár, Phoebe és Daise játszott, míg Lottie és Fizzy egy barátnőjüknél vendégeskedtek az éjszaka.Később Jay is csatlakozott hozzánk és rengeteget mesélt Louisról.Természetesen a nagyja csak cikis sztorikból állt, amiken én jókat röhögtem.Elég szerencsétlen gyerek volt régen.Este 10 körül felmentünk a szobánkba fürödni és aludni, de persze előtte még fájdalmas búcsút vettünk Louval egymástól.Hosszas fürdés után magam köré csavartam a törülközőt és kimentem a sötét szobába.Gyorsan felkapcsoltam a lámpát, mielőtt még elesnék valamiben, és-nagy meglepetésemre-Louis az ágyamban feküdt, majd mikor meglátott, felpattant az ágyról és hozzám sietett.Karjait derekam köré kulcsolta és szemembe nézett.

-Már most hiányoztál.-suttogta szinte ajkaimba és arcomat kezdte vizslatni.

-De hát még csak most váltunk el.-mosolyogtam, majd ajkamba haraptam és erősen küzdöttem a vággyal, hogy megcsókoljam.

-Ezt csináld még egyszer.Annyira szexi volt.

-Mi?Mit csináljak?-néztem rá kerek szemekkel.

-Mind egy.Majd én megcsinálom.-ezzel lecsapott számra és egy lassú csók után alsó ajkamba harapott, mire leesett, hogy miről is beszélt.Hosszas csókolózás után karjai lehulltak rólam és rám vigyorgott.Én elléptem az utazó táskámhoz és kivettem belőle egy franciabugyit és egy rövid ujjú pólót, amit még Loutól csórtam el nem rég.Magamra kapkodtam, miközben Louis tekintetét végig magamon éreztem és befeküdtem az ágyba, ahova barátom is követett, majd hosszas beszélgetés után álomba merültünk.

20.fejezet-Meglepetés

Helló emberek:D

Itt az új rész:Pbocsi a késésért, de mostanában nem nagyon volt időm írni:/

edzésre jártam, tanultam stb.

Ja igen!Most hétvégén volt  OGYB döntő és a VASAS nyerte, amiért gratulálok minden lánynak:Dügyik voltatok^^

a részről csak annyit, hogy rövid lett és uncsi, mert ez csak ilyen 'átkötő' lett, de ígérem, hogy a kövi izgibb lesz és hosszú:)

ezt a részt nem igazán tudom kinek ajánlani, mert alig történik benne valami, de mindegy, majd a következő jobb lesz:D

Jó olvasást:P

Puszi^^Vivi

*Zayn*

Vivi már elég régóta a konyhában időzött, ezért gondoltam, megnézem hogy halad a kajával.Amint beléptem a helyiségbe, teljesen lefagytam.Barátnőm a földön feküdt eszméletlenül.Arcán, amit mindig mosoly színez, semmitmondó kifejezés ült, ami csak még jobban megrémített.Odasiettem hozzá és amint megtaláltam a hangom, kiabálni kezdtem a többieknek.

-Hívjatok mentőt!Valaki hívjon már mentőt!-egyenletes ritmusban emelkedő mellkasa miatt, biztos voltam benne, hogy él még.Következő szavaimat már könnyeimmel küszködve intéztem Vivihez, miközben Niall mentőt hívott a többiek pedig ledermedve álltak körbe minket:-Kicsim!Vivi!Könyörgöm kelj fel!Nem hagyhatsz itt.Nem teheted ezt velem.-önző módon, csak az érdekelt, hogy ne maradjak egyedül, hogy legyen valaki, aki színesebbé teszi napjaimat és mindig mellettem áll.Ahogy rideg teste mellett guggoltam, rádöbbentem, arra hogy mennyire szeretem ezt a tökéletes lányt.Leültem mellé és megfogtam a kezét.Így vártunk a mentőre, ami tíz percen belül meg is érkezett.Nem voltam hajlandó magára hagyni, ezért vele mentem, a többiek pedig jöttek kocsival.A kórházba beérve leültünk a váróba, mert Vivin elég sok vizsgálatot kellett elvégezni, habár útközben felkelt, de nem először ájult el.Két óra várakozás után az orvos kijelentette, hogy csak túl stresszelte magát, de egy hónap múlva vissza kell mennie kontrollra és pihenésre van szüksége.A jó hír az volt, hogy  már este haza is vihettük.Befektettem az ágyba és még moccanni sem engedtem.Egész nap a kívánságait lestem 1 hétig, majd mikor már teljesen elege volt ebből, mert sokszor balhézott emiatt, felkelt és átment a mi lakásunkba a többiekhez, pedig erre az egy hétre hozzá is költöztem, hogy ne legyen teljesen egyedül.

-Zayn, nagyon jól esik, hogy törődsz velem és hálás vagyok érte, de nekem ez már sok.Tudod, milyen vagyok!Nekem pörögnöm kell és ugrálni.Nem feküdhetek tétlenül arra várva, hogy valaki kiszolgáljon.-magyarázott nekem, miközben a konyhába mentünk.

-Jó.Megértem.-mosolyogtam rá, majd felültem a konyhapultra és az arcát fixíroztam.-Mit csináljunk vacsira?-kérdeztem buzgón, Ő pedig látva lelkesedésemet felnevetett.

-Csináljunk?Még a végén megtanulsz főzni.-mosolygott továbbra is, majd elgondolkozó arcot vágott.-Mondjuk...süssünk csirkemellet és sültkrumplit.

-Jóóó.-húztam el a magánhangzót és lepattantam a pultról.-Kezdjünk neki.-kiabáltam, mire Vivi lelkesedésem láttán rögtön röhögni kezdett.

-Hát...oké!Hozd ide a cuccokat.Addig felteszem az olajat.-utasított Vivi és nekikezdtünk a főzéshez.Egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy én is segédkeztem benne.Nagyon sokat röhögtünk és beszélgettünk.Néha-néha csókcsaták szakították félbe trécselésünket, de ezt mi nem bántuk.Hogy is bántuk volna?Ez így tökéletes.Mi együtt vagyunk tökéletesek.Vacsi után átmentünk a nappaliba tv-t nézni.

-Öhmm...Vivi!-szólítottam meg a karjaimban tartott lányt-Csak azt szeretném mondani, hogy holnap reggel vár egy meglepetés, úgyhogy korán kelünk.-küldtem egy ezer wattos mosolyt felé és kacsintottam egyet.

-Milyen meglepetés??Várj!Korán kell kelni?Milyen korán?-húzta fel a szemöldökét és kiskutyaszemeket vágott.

-Az titok és nagyon korán.-mosolyogtam még mindig és felhúztam a szobájába.

-Oké!Én akkor megyek is fürödni.-kezdett el turkálni a szekrényben, majd kihúzott belőle egy hosszú pólót és egy fekete franciabugyit, mire felcsillant a szemem.

-Mehetek én is?-küldtem felé egy szédítő mosolyt, de úgy tűnik, most nem hatotta meg.

-Nem.-kacsintott rám, majd eltűnt az ajtó mögött.Én is lefürödtem és Vivi egyenletes légzésére aludtam el.

*Vivian*

-Kicsim!-szólongatott Zayn édesen csengő, mély hangján, miközben egy puszit nyomott arcomra.

-Igen?-suttogtam neki és szemeim még mindig csukva tartottam.-Mondjad!-mosolyodtam el, mert arcomon éreztem csiklandozó szuszogását.

-Készülnünk kell.-dörmögte és elkezdte simogatni az arcom.

-Csak egy percet kérek még!-nyöszörögtem, de nem igazán hatottam meg.

-Mennünk kell!Már így is késésben vagyunk.-nyafogott mellettem, majd rám mászott és ajkait az enyémekre nyomta.Szenvedélyes csókcsatákba kezdtünk és most én szakítottam meg ágybeli jelenetünket.Ügyesen kicsusszantam alóla és kimásztam az ágyból.Ép indulni akartam a fürdőbe, amikor Zayn elkapta a kezem és hosszú ujjait csuklómra fonta, majd visszarántott magára.

-Mit csinálsz?-suttogta ajkaimba, miközben szemeivel az enyémet bűvölte.

-Mennünk kell!Már így is késésben vagyunk!-utánoztam hangját, mire felhorkant.

-Nem is ilyen a hangom.-miközben beszélt ajkai enyémet súrolták és a szívem százzal vert.

-Pontosan ilyen.-mosolyogtam rá, mire megfogta a derekam és a hátamra fordított, így újra Ő volt felül.

-Nem igaz.-éppen kezdtem volna bele tiltakozásomba, de Ő gyorsabban reagált és megcsókolt.Hosszú, követelőző csók volt, de most Ő szakította félbe.-Igazad van, tényleg indulnunk kéne.-mosolyodott el, majd távozott a fürdőajtón keresztül.Óriási vigyorral az arcomon indultam el a konyhába és csak a lépcsőn vettem észre, hogy mennyire sötét van,A konyhában az órára pillantottam, ami 4:35-öt mutatott, mire sikkantottam egyet és hangos dobbantásokat hallottam meg, amiből arra következtettem, hogy Zayn bukdácsol le a lépcsőn.-Mi történt?Vivi, jól vagy?-hallottam meg hangját, majd kinyitódott az ajtó és megjelent a tulajdonosa is.

-Cseszd meg, Zayn!Mi mi a szart csinálunk fél ötkor?-néztem rá, mire mosolyogni kezdett.

-Én is szeretlek.Majd meglátod.-kacsintott rám és a pulthoz lépett, hogy kávét csináljon.Felszaladtam a szobába és gyorsan megmosakodtam.Kihúztam a szemem és tettem fel szempillaspirált, majd elmentem a szekrényemhez ruháért, ahol már Zayn várt teljesen elkészülve.Tágra nyílt szemekkel figyelte, hogy mit művelek.

-Ne nézz így rám!Mindjárt kész vagyok.-nyafogtam neki, miközben a szekrényemben turkáltam-Egyre kevesebb ruhám van.-mosolyogtam rá és kivettem egy fehér rövid gatyát egy rózsaszín kötött pólóval.

Gyorsan felöltöztem, amit Zayn örömmel nézett végig, majd lehúzott az emeletről.Az előszobába felvettem egy fehér topánt és egy fehér táskát.Beültünk a kocsiba és kihajtottunk az udvarból.Lehunytam a szemeim és hátradőltem a bőr ülésben.10 perc múlva megálltunk és én kíváncsian néztem ki az ablakon.

-Repülőtér?-hangom pár oktávval feljebb csúszott, mikor megláttam az óriási épületet.-Utazunk valahova?

-Jó következtetés.-kacsintott rám, majd kiszállt a kocsiból.

19.fejezet-Ájulás

Sziasztok:D

Megint itt vagyok egy új résszel:)

Ezt a részt Barbinak ajánlom, mert kibékültek:)Imádlak Baba:P

Elértük a 2000, amiért szeretek mindenkit:$

Jó olvasást:)

CSÓK<3

Vivi*__*

*Vivian szemszöge*

Amint haza értünk, Barbi bevetette magát a kanapéra és könnyezett.Nem mertük a fiúk előtt felhozni a témát, ezért hárman haza jöttünk.Nika elment fagyiért a konyhába, mert az mindig megoldás a szerelmi bánatra, én pedig bevetődtem Barbi mellé.

-Nem értem.-mondta, miközben könnyeit törölgette.

-Szakított a barátnőjével, mert bejösz neki.Ennyi.Tök egyszerű, csak a te buksidban mindig nehéz egyenletek vannak.Mindig próbálod túlbonyolítani.-rögtönöztem le egy beszédet és útközben Nika is megjött, három doboz fagyi társaságában.Mindenkinek a kezébe nyomott egyet, majd elkezdtük kanalazni.

-Pont ez a baj.Nem lehet ez az egész, ilyen egyszerű.Ezzel valami nincs rendben.-kapargatott a fagyis dobozában és közben a kikapcsolt tv-t fixírozta.-Felhívom.-ezzel felállt és elhagyta a szobát.Csöndben néztük Nikával egymást és próbáltunk szavak nélkül kommunikálni.Néha be is jött, de ezt még gyakorolnunk kell.Tíz perc múlva három fiú pattogott be a nappaliba.

-Nincs valami kaja?-kérdezte Niall, miközben levágódott mellém a kanapéra.

-Ti hogy kerültök ide??-kérdeztem meglepetten.Nika már meg sem lepődött rajta.

-Itt szobroztunk a ház előtt, amióta kiszálltatok a taxiból.Harry nem tudta, mit csináljon és pont felhívta Barbi.-nyomott egy puszit a számra Zayn, majd leült a másik oldalamra, kikapta a kezemből a fagyit és elkezdte tömni a buksiját.

-Szóval mi a kaja?-kezdett el nyafogni Niall.

-Emeld meg a segged, menj el a konyhába és csekkold le a hűtőd.-szólalt meg Nika, aki éppen Lou ölében ült, mire mindenki elkezdett röhögni-Úristen!Ez olyan Vivis volt.Rossz hatással vagy rám.-mosolygott a lány, de én inkább elengedtem a fülem mellett ezt a megjegyzést.


-Amúgy, hol van Liam?-néztem körbe-körbe a szobában.Még csak most vettem észre, hogy nincs itt.


-Fél ide jönni.-szólalt fel Niall, mire én ferde szemmel néztem rá.


-Igazából, csak haza mentek Lorival megbeszélni a dolgokat.-dörmögött Zayn mellettem.


-Aham.Remélem kibékülnek.Liamet kicsit túl sokat baszogattam.-mondtam szomorkásan.


-Nyugi!Minden rendben lesz.Ki fognak békülni ha igazán szeretik egymást.És nekem van egy tippem, hogy hogyan is fognak kibékülni.A kevésbé perverzek fogják be a fülüket.-kacsintott rám Lou, mire az egész banda a füléhez emelte a kezét.-Megbeszélik a dolgokat.Az mindig bejön.-egy sunyi mosoly ült ki az arcára.


-Szerintem, ott nem csak beszéd lesz.-horkantam fel.Louis óriási röhögésben tört ki, én pedig követtem példáját.Nevetésünket Harry zavarta meg.Beleült az ölembe és átkarolta a nyakam.-Te jól érzed magad?-vontam fel a szemöldököm, miközben Harry arcát vizslattam.


-Most már igen.-mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.-Köszönöm.-suttogta a fülembe.Fél perc múlva már a padlón feküdt és a sajgó fenekét simogatta, mert Zayn lelökte az ölemből.-Miért bántod a kisebbeket?-nyafogott Harry barátunk a földről.


-Mert tapizod a csajomat.-karolt át Zayn, mire Göndörke Lou felé fordult.


-Boo Bear!Nem hagy békén a csúnya bácsi.-mutogatott a mellettem ülő srácra.-Védj meg!


-Nyugi Hazza!Mindjárt elintézem.-dörmögte Louis.Csengő hangja zavarta meg őket a viszálykodásban, mire én gyorsan felpattantam és az ajtóhoz siettem.Liam, Rose és Loren állt velem szemben.Gyorsan Liam nyakába ugrottam és elkezdtem szorongatni.


-Neked is szia.-motyogta Liam én pedig elengedtem.Elég értetlen fejet vágott.Szegény kisfiú semmit sem ért.


-Bocsánat!-makogtam, mire megértette és elmosolyodott.


-El van felejtve.-legyintett, majd betámolyogtak a nappaliba és levágódtak a kanapéra.


-Keressetek valami jó filmet, addig csinálok kaját az éhenkórásznak-itt Niall felkapta a fejét és egy ezer wattos mosolyt küldött felém-, de ne verjetek szét semmit.-elkezdtem a hűtőben kotorászni valami rendes kaja után, de nem igazán találtam semmi gyorsat, ezért úgy döntöttem, hogy rendelek pizzát.A telefonba pötyögtem be a számot, amikor remegni kezdett a kezem és leejtettem a telefont a padlóra, majd én is követtem az útját és teljesen magába szippantott a sötétség.

18.fejezet~Nincs többé...

Hali emberek!

Itt is vagyok a kövivel^^Ezt a részt a Lorent alakító lánynak ajánlom*__*

Remélem tetszik neki:)

Nem igazán szoktam bevezetőt írni, de mostantól fogok és minden részt ajánlom valakinek:P

Örülnék pár kominak vagy 'Tetszik' 'Nem tetsziknek':D

I love you all<3

Ja igen!Majd el felejtettem, majdnem túl vagyunk a 2000 látogatón:D

És van 5követőm*___*tudom, hogy nem túl sok, de nekem ez is jó:)köszönöm annak aki követ<3

Amúgy twitterről is lehet követni:)

Na jó nem írok tovább:P

jó olvasást:D

Csók<3

*Vivian szemszöge*


 Amikor Liam felszaladt az emeletre, azt hittem, hogy ez a legnagyobb bajom, de megszólalt a telefonom és szörnyű hírt közöltek velem.

-Igen?-tettem fülemhez a telefont.

-Jó napot!Vivian Earth-vel beszélek?-hallottam meg egy rekedtes hangot a vonal túloldalán.

-Igen, én vagyok az.Miben segíthetek?-mondtam diplomatikus hangon, mire minden szempár rám szegeződött.

-Sajnálattal kell közölnöm, hogy az édesanyja elhunyt.Részvétem.-nem bírtam tovább.Szemeimből könnyek törtek ki, lábaim remegni kezdtek.Zayn gyorsan odasietett hozzám és átkarolta derekam, én pedig kezébe nyomtam a telefonom.Már nem hallottam semmit.Teljesen magamba roskadtam.Valahogy a kanapéra kerültem, de még magam sem tudom pontosan, hogyan.Csak sírtam és sírtam, miközben Zayn nyugtatni próbált.Mindenki körülöttem legyeskedett és engem figyeltek.Könnyeim égették arcomat.Nem bírtam abbahagyni a sírást.

-Barbi, hívj egy orvost!-ellenkezni akartam, de még erre sem volt erőm.Fél óra múlva magamra hagytak a többiek az orvossal, hogy megvizsgálhasson.Zayn is itt hagyott, amit nem igazán akartam, mert attól féltem, hogy nem jön vissza.Tudom, hogy ez hülyeség és csak a konyhába ment ki, de én mégis így éreztem.Az orvos csak azért kellett, mert elvileg elájultam, de én nem emlékszem erre.Miután alaposan megvizsgált, azt mondta, hogy kisebb idegösszeomlásom volt és, hogy sokat pihenjek.Minden mozdulatomat figyelték, hogy nehogy felálljak és megerőltessem magam.Mondtam Zaynnek, hogy ott maradok a temetésig és még úgy is meg kell várjam Kristie nénikémet, mert hivatalosan még 3 hónapig ő lesz az öcsém és az én gyámom.Gondolom így Dany Los Angelesbe fog költözni és én még kevesebbet fogom látni.Visszatérve Zaynre, azt mondta, hogy ő is marad és ezáltal a fiúk is.Meg kell szerveznem anyu temetését és aztán visszatérünk Londonba.

*Temetés napja*

Már negyedik napja, hogy itt vagyunk.Mindenki fekete ruhában ült a nappaliban és magába roskadva gondolkozott.Vége a temetésnek, ami kész katasztrófa volt.Kétszer kaptam sírógörcsöt, amire azt mondták, hogy természetes, de a többiek nagyon félnek attól, hogy valami komolyabb bajom lesz.Mindenki elhagyta nappalit, hogy összepakoljanak, mert este utazunk haza.Zaynnel ketten maradtunk.Megfogta a kezem, majd rám nézett.

-Mehetünk?-kérdezte együttérzően, mire én bólintottam és felálltunk.Felmentünk a szobába és nekikezdtem a pakolásnak, de Zayn karjaiba vett és befektetett az ágyba.Az éjjeli szekrényről a kezembe nyomta az altatómat és egy poharat, amiben víz volt.Bevettem a pirulát, majd készségesen belekortyoltam a vízbe.Betakaróztam és lefeküdtem aludni.Zayn még nyomott egy  puszit arcomra és folytatta a pakolást.

 -Kicsim!-keltem fel csilingelő hangjára, amitől egész jó kedvem lett-Fél óra múlva indulunk!-villantotta rám féloldalas mosolyát, amitől azt hittem, hogy helyben elolvadok.Lecipeltük a cuccokat, vagyis inkább Zayn cipelte én meg néztem, majd bepakoltunk a taxiba és kimentünk a reptérre.Felszálltunk a repülőre és teljes mértékben magam mögött hagytam a múltamat.Örökre.


*Liam szemszöge*


Amíg Görögországban voltunk, meg sem mertem mukkanni.Egyrészt nagyon bántam, amit tettem, másrészt Vivi minden nap a szememre vetette.Teljes mértékben megértem, hisz a barátnőjéről van szó, de nem direkt csináltam és szerintem így is eléggé rábasztam, nem kell még neki is fokozni.Muszáj volt tűrnöm azt, amiket mondott, mert magamnak csináltam a balhét és tudom, hogy az anyukájának a halála is rátett egy lapáttal nála. A bűntudat már, majdnem kikészített, mert nem mondtam el Lorennek, de szemtől szembe akartam ezt lerendezni, nem pedig telefonon.Amikor leszállt a gépünk, mindenki felhúzta a kapucniját és felvette a napszemüvegét.Harry megfogta Barbi kezét, Zayn Viviét, Louis Nikáét, Niall pedig odajött hozzám és megfogta az enyémet, majd elkezdett röhögni.


-Nem hagylak egyedül.-mondta komolyra fordítva a szót.Tudtam, hogy mire gondol.Bármi is történjen köztem és Lori között, ő mellettem fog állni.Rámosolyogtam és folytattuk utunkat.A bejáratnál megláttam Lorent, amint ép engem keres.Mármint remélem, hogy engem keresett.Amint meglátott, mosolyogni kezdett.Szerintem a többiek nem vették észre, mert tovább röhögcséltek.Már csak pár méter választott el tőle, aztán megláttam, hogy ott van Rose és...és...Dorothy.Róla teljesen megfeledkeztünk, vagyis inkább Harry feledkezett meg róla.Itt mi lesz.Niall elengedte a kezem és odarohant Rosehoz.Loren hozzám lépett és megcsókolt, amit én félénken viszonoztam, majd átkaroltam a derekát és a többiekre néztem.Dorothy sírni kezdett, miközben Barbi értetlenül állt.Harry pedig össze-vissza beszélt.


-Dorothy...én...nem...ő...én nem téged szeretlek...-nyögte ki, mire Dorothy elrohant.Barbi kérdőn nézett rá, majd elengedte a kezét és Vivi mellé lépett.


-Megyünk már?-kérdezte türelmet nem tűrő hangnemben.Mindenki halkan elindult a taxihoz.Felkísértem Lorit a szobámba.Leült az ágyamra és maga mellé húzott.Arca vészesen közeledett felém.


-Ne.-mondtam, mire elhúzódott.


-Mi a baj?-kérdezte aggódó hangon.


-Tudod, mondtam, hogy meg kell beszélnünk valamit?!Emlékszel?-lassan bólintott, én pedig mély levegőt vettem és folytattam.-Barbi szülinapi buliján ittam, nem túl sokat, de ittam és mivel nem szoktam ezért eléggé kiütött és volt az a lány...-nyögdécseltem neki, de félbeszakított.


-Megtörtént?-kérdezett rá kétségbeesetten és szeméből könnyek indultak útra.Nem bírtam megszólalni, akartam, de a szavak a torkomon akadtak.Csak bólintottam és szavakat próbáltam formálni a számmal, de nem bírtam.Eltátogtam egy szeretleket és szemeimet szúrni kezdték a könnyek, de nem engedtem a gyengeségnek.


-Én is.-suttogta.Az ágyra feküdt és a plafont kezdte kémlelni-Akartad?


-Nem.Én teljesen be voltam rúgva.Tudom, hogy elbasztam az egészet és sajnálom.Te voltál a legjobb dolog az életemben.-felült és mélyen a szemembe nézett.Szenvedélyesen megcsókolt én pedig megfogtam a derekát, kicsit megemeltem és az ágyra fektettem, csókunkat félbe nem szakítva.Levette a pólómat, majd én is az övét.Megszabadultunk minden ruhánktól és jelképesen kibékültünk.

17.fejezet-Félrelépés félrelépés hátán

*Barbi szemszöge*
A szülinapom reggelén szomorkásan keltem fel.Már nagyon rég nem hallottam Nikáék felől, ami eléggé fájdalmasan érintett.Már most elfelejtettek, pedig megígérték, hogy sosem fognak.Elmentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.Gyorsan felvettem egy pamut rövid gatyát és egy sima fehér pólót, majd lebattyogtam a konyhába.Anyuék egy nagy adag palacsintával vártak engem.


-Boldog szülinapot drágám!-kiabálta anyu és apu szinte egyszerre, mire magamra erőltettem egy állmosolyt és leültem az asztalhoz, hogy elfogyasszam a reggelim.Mikor végeztem felszaladtam a szobámba és felmentem twitterre és unaloműzésként olvasgatni kezdtem az újabbnál újabb twitteket, amikor egyen megakadt a szemem.Louis Tomlinson írta ki.
'Imádom Stavrost<3este party*__*'
A One direction itt van.Nem vagyok nagyon oda értük, de nem rosszak és meghallgatnám őket, de ha jól láttam nem terveztek fellépést.Még egy kicsit nézelődtem a neten, de ajtókopogás zavart meg.


-Gyere!-kiabáltam ki, miközben lecsuktam a laptopom és az éjjeliszekrényre tettem.Amikor felnéztem a bátyám állt a szobám közepén.


-Szia hugi!-gyorsan felpattantam az ágyról és a nyakába vetettem magam, aminek hatására hátra estünk.


-Zac!Úgy hiányoztál!-kiabáltam a fülébe, mire odakapta a kezét és röhögni kezdtünk.


-Este buliba megyünk!A kishúgom 18 éves lett!Ezt meg kell ünnepelni,Nyolcra legyél kész!És szexi ruhát vegyél fel!-mondta mosolyogva, majd elindult az ajtó felé-Majd el felejtettem!Boldog szülinapot Baba!-ezzel magamra is hagyott az unalmas életembe.Vajon hova fog vinni este?Mivel eléggé unatkoztam, elmentem kiválasztani az esti viseletemet.Végül egy fehér toppot választottam, fekete szoknyával, zakóval és magassarkúval.

Miután megvolt a ruhám, kifestettem a körmöm feketére, de még így is túl sok időm volt estig, ezért befeküdtem az ágyba.Bekapcsoltam az Itouch-omon a zenelejátszót és a zene ütemére aludtam el.

Háromnegyed hatkor keltem fel.Pont időben ahhoz, hogy készülődés előtt egyek.Mivel nem ebédeltem, nagyon éhes lettem.Gyorsan megmelegítettem a hűtőben talált sajtos csirkét, bekajáltam és mentem is hajat mosni.Miután megszárítottam, kivasaltam a hajam és felcsattoztam a frufrum.Kisminkeltem magam, majd felöltöztem és már majdnem 20óra volt.Lepattogtam a lépcsőn és bementem a nappaliba, ahol a bátyám indulásra készen tv-zett.

-Gyönyörű vagy!-mondta óriási meglepődéssel a hangjában.

-Köszi!Induljunk!-utasítottam, miközben a kijárat felé vettem az irányt és beültem a kocsijába.Becsapa maga után az ajtót és rám somolygott.-Mit akarsz?-kérdeztem kis félelemmel a hangomban.

-Most nem szabad tudnod, hogy hova megyünk.Kapsz egy szép kendőt.-mondta ezzel a fejemre kötött egy fekete kendőt és beindította a kocsit.Kb. 5perc múlva megálltunk és Zac kisegített a kocsiból, majd felmentünk egy lépcsőn és bevezetett egy ajtón, ha minden igaz.Levette a látásban akadályozó eszközt.

-Boldog szülinapot!-kiabálta egy óriás csoport, én pedig csodálkozva néztem szét a helyiségben, ahol a barátaim álltak.Köztük volt Nika és Vivi is.Könnyeim megindultak a szememből, majd odaszaladtam hozzájuk és jó alaposan megölelgettem őket.

-Ti mit csináltok itt?-kérdeztem könnyeimet törölgetve, miközben hangos zene szólalt meg és beindult a buli.

-Hát jöttünk a szülinapodat megünnepelni.-mondták egyszerre és elengedtek.-Barbi, ő itt Liam, Louis, Niall, Harry és Zayn.Srácok ő Barbi.-folytatta Vivi, miközben végigmutatott öt fiún, akik nagyon ismerősek voltak.Hát persze!Ők a One direction.Miután mindenkit megismertem, elmentem beszélgetni pár emberrel, majd kimentem a konyhába és felültem a pultra.

-Nézd azt a göndör srácot ott az ajtónál!-jött oda hozzám Louis és mutatott Harryre, aki mereven bámulta a nappaliban tolongó embereket-Tetszel neki.Menj oda hozzá!-mosolygott rám, majd hátat fordítva nekem távozott a konyhából.Megittam pár alkoholos löttyöt, majd úgy éreztem, hogy már elég spicces vagyok ahhoz, hogy odamenjek Harryhez és leszólítsam.

-Szia!-mondtam a srácnak, aki megfordult és eléggé meglepődött, de korán magához tért ámultságából.

-Szia!-válaszolt és tovább fürkészte a tömeget.

-Louis azt mondta, hogy tetszem ne...-kezdtem el a jól átgondolt szövegemet, de félbeszakított.

-Gyere!-mondta és elkezdett a lépcső fele húzni, majd amikor felértünk az emeletre, felém fordult és követelőzően megcsókolt, amit én szívesen viszonoztam.Felemelt, mire én a dereka köré kulcsoltam a lábam és beestünk egy szobába, ami azt hiszem az egyik vendégszoba volt.Ráfektetett az ágyra, majd fölém feküdt és tovább folytattuk csókcsatánkat.Lassan a földön landoltak a ruháink és egy szenvedélyes éjszakát töltöttünk együtt, amit én csakis az alkohol hatására fogok, de tudtam, hogy valami más is áll a háttérben.

*Zac szemszöge*


Sikerült elrángatnom Barbit a buliba és ahogy látom nagyon jól érzi magát.Én egy Lily nevű lánnyal kezdtem el társalogni, aki nagyon kedves volt.Egész este beszélgettünk és nagyon megkedveltem.Elhívtam randizni is, amire szívélyesen igent mondott.Miután haza kísértem Lilyt jókedvűen haza mentem és bevetettem magam az ágyba.


*Liam szemszöge*


Végeztünk az előkészületekkel a bulira és elkezdtünk öltözködni.Pár perc múlva Louisék is megjöttek, de Vivi minden fiút kitoloncolt a szobájukból, hogy nyugodtan készülhessenek.A srácokkal átmentünk a vendégszobába és felöltöztünk, majd lementünk a konyhába kaját csinálni.Niall összedobott pár szendvicset, de a nagyját ő ette meg.Hétkor sikeresen lejöttek a lányok is és az igazat megvallva nagyon jól néztek ki.Nika fekete pólóban, magassarkúban és szegecses gatyában volt.Plusz még egy fekete karkötőt vett fel, amire az volt írva, hogy 'SINGLE'.Amint Louis meglátta felnevetett.


-Hé!!!Te nem vagy szingli!Te vagy Louis Tomlinson barátnője!-mordult fel az előbb említett fiú durcás hangon, mire Nika egy gyors csókkal engesztelte ki, de a végén leerőszakolta róla Lou a karkötőt.

Vivi pedig egy sötétkék gatyában, egy fekete színű topban, ami a mellénél kicsit lejjebb ért véget és egy ugyan ilyen színű magassarkúban volt.

A lányok kikészítették a piákat és már meg is hallottuk a csengőt.Egyre többen lettünk, majd megérkezett Barbi is és elkezdődött a buli.Jól telt az este.Viviék barátnője, Barbi is jófej.Megismerkedtem csomó emberrel, akik úgy viselkednek velem, mint egy átlag sráccal.A legjobban egy Greta nevű lánnyal jöttem ki.Nagyon aranyos csaj. 


-És van barátnőd?-kérdezte mosolyogva.


-Igen, van.Lorennek hívják és imádom, csak sajnos nem tudott eljönni a munkahelyéről.-panaszoltam el neki legnagyobb bánatom.Rossz volt otthon hagyni Lorit, de holnap ilyenkor már karjaimban tarthatom és csak ez számít.


-Az jó!-mosolya még nagyobb lett.Kisétáltunk a konyhába egy kis innivalóért.Megittam három pohár narancslevet.Kicsit fura íze volt, de mást nem találtam csak alkoholt, ezért megittam azt a löttyöt.

 *Reggel*

 Másnap fejfájással ébredtem és minden kiesett az előző napi buliból.Oldalra fordultam, hogy aludhassak még egy kicsit, de valaki szuszogására lettem figyelmes.Félve nyitottam ki szemeim és egy barna hajú lánnyal találtam szemben magam, pontosabban Gretaval.Gyorsan kikászálódtam az ágyból és örömmel tituláltam, hogy legalább alsógatya van rajtam.Felkaptam magamra egy pólót és a konyha felé vettem az irányt.Egyre csak azon kattogott az agyam, hogy mi történhetett tegnap.Miért nem emlékszem semmire?És legfőképp, mi történt köztem és Greta közt az éjszaka folyamán?Ha megcsaltam Lorent, akkor nem tudom, mihez fogok kezdeni.Az túl sok lenne számomra, hisz mindennél jobban szeretem őt és nem akarom elveszíteni.A konyhában csak hárman voltak pedig már 11 óra is elmúlt.


-Csak nem másnaposok vagyunk?-húzogatta szemöldökét Barbi, miközben rám vigyorgott.Már ép nyitni akartam a szám, de Zayn leelőzött.


-Liam nem ihat, mert vesebetegsége van.-mondta ki egyszerűen az előbb említett fiú.Barbi rám mosolygott, majd belekortyolt gőzölgő kávéjába.


-Csak az a baj, hogy nem emlékszem semmire az estéből.-mondtam és elindultam a konyhapult felé, hogy igyak egy jó erős kávét-És az rosszabb, hogy egy szinte idegen lány mellett keltem.-mélyen beszívtam a levegőt és hátra fordultam.Három teniszlabda méretű szempárral találtam szemben magam, de én csak egyre koncentráltam, akitől a legjobban féltem.Méghozzá Vivire.

-Hogy mi van?-kérdezte az imént említett nőszemély egy oktávval magasabb hangon és felhúzott szemöldökkel.-Liam, mit csináltál?


Nem tudom!-csapott át kissé hisztérikusba a hangom-Az utolsó emlékem az éjszakáról, hogy ittam 3 narancslevet.-mutattam az asztalon lévő pohárra, amiben még mindig volt egy kis gyümölcslé.


-Most ugye csak viccelsz?!Liam, szerinted ennek olyan íze és illata van, mint a narancslének?-dugta a poharat az orrom alá, amiből én készségesen vettem szagmintát, de nem azt éreztem, mint amire számítottam.Az alkohol erős szaga csapott meg.-Biztos teljesen kiütött ez a szar!Basszus!Ezt nem hiszem el.Melyik kurva mászott rád?-nézett rám nagy szemekkel, majd megfogta a poharat és beleöntötte a megmaradt kotyvalékot a mosogatóba.A lépcső felől cipőkopogást hallottunk, mire mindannyian odakaptuk a fejünket.Greta jelent meg a helyiségben és hozzám sietett.


-Figyelj, Greta...-kezdtem bele mondandómba, mert ki akartam deríteni, hogy mi történt az éjszaka, de félbeszakított.


-Tudom és te is jó voltál az ágyban, de nekem most mennem kell!-teljesen lesokkolódtam, ő pedig kihasználva a helyzetet közelebb lépett, egy gyors puszit nyomott a számra és kiviharzott a konyhából, majd egy nagy ajtócsapódás jelezte, hogy elhagyta a házat.Mindannyian ledöbbenve álltunk, majd mikor magamhoz tértem elindultam a vendégszobába.


-Beszélnem kell Lorennal!-mondtam még hátra és eltűntem az emeleten.Gyorsan előkotortam a telefonom és tárcsáztam Lori számát.Kicsöngött.


-Szia, kicsim!Milyen Görögország?-hallottam meg csilingelő hangját, amitől még nagyobb bűntudatom lett.


-Szia!Öhmm...jó!Figyelj, amint haza értem beszélnünk kell egy nagyon fontos dologról, de tudnod kell, hogy bármi is történjen, bárhogy is alakuljon a jövő, mindig szeretni foglak!-nyögdécseltem ki nehezen a szavakat-Mindig!-suttogtam el még egyszer.Nem tudom miért.Talán azért, hogy nyomatékosítsam benne, vagy talán magamban a tényeket.


-Liam, mi ez az egész?-kérdezte kétségbeesett hanggal.


-Mindent meg fogsz tudni.-ekkor meghallottam, hogy a háttérben valaki a nevemet kiáltja-Ne haragudj, de most mennem kell!Szeretlek!-csaptam le a telefont és futottam le a nappaliba, ahol szörnyű látvány fogadott.Vivi Zayn karjai közt sírt, miközben az előbb említett fiú próbálta nyugtatgatni.Vivi folyamatosan ugyan azt ismételgette, de a sírásától nem bírtam értelmezni azt, amit mondott.


-Meghalt!Meghalt!-fogtam fel ezt az egyetlen rövid szócskát, ami mindenkit a földre terített.-Meghalt!

16.fejezet~Végre itthon♥

*Dominika szemszöge*
Vivi és Zayn kibékültek.A srác annyira beparázott, hogy hihetetlen.De örömmel tudtam meg, hogy ez a hülyegyerek egyből megbocsájtott és nem húzta az agyát, ahogy a többi fiúnak.Látszik, hogy Zaynnel teljesen más a helyzet és én nagyon örülök, hogy végre megtalálta a boldogságot annyi szenvedés után.14óra után hazajöttek és folytattuk a hülyeségeinket teljesen estig.Louis nem akarta, hogy elmenjek ezért Vivivel megint itt töltöttük az éjszakát.23 óra körül, már nem bírtam tovább a társaságot.Ezt ne értsétek félre.Imádom őket, de hosszú távon elég fárasztóak tudnak lenni.Véglegesen elköszöntem mindenkitől és megindultam Louis szobája felé a tulajdonosával a nyomomban.Lefeküdtem az ágyba, majd pár másodperc múlva becsuktam a szemem.Egy kisebb sújt éreztem meg magamon, majd Lou ajkait az enyémre tapasztotta és heves csókolózásba kezdtünk.Egy másodperc alatt fordítottam pózunkon és így mar én voltam felül.Kezeit a pólóm alá csúsztatta és nyelvünk őrületes táncba kezdett, majd lassan elkezdtem egyre feljebb húzni a pólóját, a végén levettem róla és eldobtam valamerre.Most ő vette le az én pólóm és az is a szoba egyik részében landolt a többi ruhánkkal egyetemben.Már csak a fehérnemű választott el egymástól, de Lou a hátamat fogdosta vagy nem tudom, de ettől röhögnöm kellett, mire kérdőn nézett rám.
-Ez csikis.-mondtam választ adva fel nem tett kérdésére.
-De nem találom a melltartó kapcsot.-fintorodott el és nekem egyből leesett a tantusz.
-Te hülye!Ez elől kapcsos.-kiáltottam fel mosolyogva, Ő pedig folytatta tevékenységét csak most már jó helyen.Mikor mindentől megszabadultunk, ami meggátolt minket a folytatásban, megtörtént, aminek meg kellett.Életem legjobb éjszakáját éltem át.


*Vivian szemszöge*
Reggel Zayn mellett keltem és ennél nincs jobb érzés.Ő még aludt és ez pont kapóra jött, mert még egy kicsit nyugiban akartam lenni, de mivel suli van ma ezért nem igazán volt időm.Egy ideig hallgattam még ütemes szuszogását, majd elkészültem és lementem a nappaliba.Később Zayn is csatlakozott a már majdnem teljes bandához.Csak Nika és Lou hiányzott.
-Merre van a gerlepár?-kérdeztem óriási mosollyal az arcomon, miközben a kanapéhoz mentem, de Zayn útközbe elkapta a kezem és egy fotel felé kezdett húzni, majd az ölébe ültetett.
-Itt vagyok!-kiabálta Louis, a lépcsőről, mire mindenki a hang irányába nézett és a srác csak egy szál alsógatyában volt.
-Öhm.Lou ezt most nem tolakodás képen, de mik azok a harapások a válladon?!-néztem rá nagy szemekkel.Mindenki hallatott egy Úhh-t, mert leesett nekik, hogy mi is történhetett az éjszaka folyamán.A fiú fel sem véve magára a megjegyzéseket, elindult a konyhába.-És azok a karmolások a hátadon?-hoztam kínos helyzetbe újra, mire megfordult és úgy beszélt hozzám, vagyis inkább hozzánk.
-Szerintem nem kell elmesélnem, mert itt mindenkinek elég mocskos ehhez a fantáziája.-válaszolt egy önelégült vigyorral az arcán, majd távozott a helyiségből.Végszóra Nika is megjelent a nappaliban, kócos hajjal és Louis egyik pólójában.
-Hosszú volt az éjszaka?-kérdezte Harry, mire mindenki felröhögött, Nika pedig rám nézett.Küldtem neki egy 'majd mindent megbeszélünk' pillantást és próbáltam kimenteni a helyzetből.
-Örülünk, hogy jól telt ez éjszakád, de ha nem sietsz elkésünk a suliból.-mutattam a falon lévő órára, mire Nika felszaladt a szobájába készülni.Nem sok idő telt bele és már indulhattunk is a suliba.Elég unalmas volt ez a nap.Az utolsó óra előtt odaadtam az egyik osztálytársamnak a telefonom, mert unatkozott és elcsórta az egész szünetre, de végül sikerült visszakapnom.Az órán kaptam Zayntől egy elég fura sms-t, amiben túl sok volt a csúnya szó.Nem igazán értettem, hogy miről beszél, ezért kikéredzkedtem a mosdóba, hogy felhívhassam.
-Mi van?-szóltam bele köszönés nélkül a telefonba.
-A twittereden van egy kép, amin épp smárolunk és most mindenki ezen csámcsog.Páran azt mondják, hogy csak kamu, de nem mindenki hiszi ezt el.-mondta elég ideges hangnemben.-Tíz perce tetted fel és már 50+-on van az RT.
-De tíz perce az osztálytársamnál volt a telefonom.Biztos ő tette fel.-eléggé felhúzott ez az ügy.-Akkor ezért baszogattak a Photoshop cuccal.-esett le a tantusz.-Vissza kell mennem órára, majd még megbeszéljük!Szeretlek!-nyomtam ki a telefont és siettem vissza az órára.Amint kicsöngettek, felpattantam a helyemről és elindultam a szekrényemhez, nyomomban Nikával.Idegesen csapkodtam a szekrény ajtaját, de inkább nem kérdezett rá, mert tudta, hogy ilyenkor nem tudok normálisan viselkedni.Indultunk a kijárat felé, de azt ajtó előtt óriási tömeg volt.Nem igazán értettük, hogy mi van, de próbáltuk átverekedni magunkat az embereken.Már majdnem az ajtónál voltunk, amikor kirajzolódott egy ismerős arc a tömegből.Felém sietett és megölelt.Én még mindig értetlenül álltam.
-Nem bánod?-suttogott fülembe és egyből tudtam, mire gondol.Elnyögdécseltem valami nem félét, mire kicsit engedett szorításán és gyengéden megcsókolt.
-Magántanulók?-utalt vissza a múltheti témára.
-Gyertek!-megfogtam Nika és Zayn kezét, majd elkesztem az igazgatói felé húzni.Megálltam az ajtó előtt és a megszeppent lányra néztem, aki elkezdett bólogatni, hogy nem bánja a magántanulós ötletet.Benyittotam az ajtón és az igazgató felé vettük az irányt.

Másnap reggel korán keltünk.Pontosabban hajnali kettőkor, mert négykor indul a gép.Igaz, hogy magánrepülővel mentünk Görögországba, de ilyenkor nincsenek túl sokan a reptéren.A tegnapi jelenetünk a suliban elég nagy port kavart.Gyorsan összepakoltuk a maradék cuccunk és indultunk is.Felszálltunk a repülöre.Mi Zaynnel betelepedtünk leghátulra és még indulás előtt elnyomott az álom.

Amikor leszálltunk eszeveszettül kutatni kezdtem a táskámban a telefonom után, mert anyut elfelejtettem felhívni, hogy mikor érkezünk meg.
-Szia anya!Most szálltunk le.-szóltam bele örömmel a telefonba, mert ép akkor láttam meg egy táblát, amin ez állt:
'Köszöntjük Stavrosban!'
Ennek a látványa mindig örömmel fogott el.
-Szia kicsim!Kimenjek értetek?-pár másodperces gondolkodás után válaszoltam.
-Nem kell.Úgy is sokan vagyunk.Hívok taxit.10perc és otthon vagyunk.-tettem le a telefont és Nikára néztem, hogy rendeljen taxit, mert már úgy hiányzott neki, hogy görögül beszélhessen, hogy néha otthon csak úgy volt képes velem beszélni.Zayn el nem engedte volna a kezem és ez nekem nagyon tetszett.A reptéren kb. mindenki minket nézett, de engem nem izgatott.

10 perc múlva Nikáék házához értünk.A lány mosolyogva pattogott ki a taxiból Louval a nyomában.

Amikor beértek a házba a taxis felém fordult, hogy merre menjünk tovább.

-να Ελεάνα βίλα παρακαλώ!ευχαριστώ!-mondtam az utasítást, mire a sofőr bólintott egyet, majd elindította a kocsit.

-Mit mondtál?-kérdezte tágra nyílt szemmel Niall és Liam egyszerre.

-Eleana villába, kérem!Köszönöm!-próbálták a fiúk elmondani a hallottakat én pedig jókat röhöghettem, mert néha elég fura dolgok hangzottak el.A kocsi megállt a házunk előtt és a látvány elég sok emléket hozott elő.Kifizettem az út árát, miközben a srácok kiszedték a táskákat.Nincs túl sok cuccunk, mivel másnap indulunk is vissza.A fiúk csak ámuldoztak a ház láttán és most én is csatlakoztam hozzájuk.Már nagyon hiányzott ez a hely.

Amint beléptünk a kapun, az ajtó kinyílt és egy 5 éves kisfiú ugrott a nyakamba.

-Vivi!Hiányoztál!-kiabálta a fülembe, miközben rajtam csüngött.

-Te is nekem Dany!-újra elindultunk a házhoz, aminek az ajtajában az én szeretett anyukám állt.Letettem az öcsém, hogy megölelhessem anyát.Miután lebonyolítottuk a köszönést, bemutattam a fiúkat anyuéknak és bevonultunk a házba.Körbevezettem a srácokat és megmutattam, hogy hol fognak aludni.A legfelső emeleten van az én szobám és mellette még van 2 elég nagy vendégszoba, de Niall, Liam és Harry úgy döntöttek, hogy egy szobában lesznek.Mindenkinek elmondtam, hogy tíz perc múlva találkozó van a nappaliban, hogy el tudjunk mindent rendezni estig, mert este van Barbi meglepi bulija.

-Először is el kell mennünk Lilyhez, aki a bulit szervezi.Aztán ki kell pakolni a piát, a kaját.Plusz még a díszletet is meg kell csinálni.-magyaráztam a fiúknak, hogy mit is csinálunk a mai nap.-Niall, Liam és Harry!Kezdjétek el az itthoni dolgok elintézését!-utasítottam a fiúkat, akik láthatóan boldogan vállalták a munkát.-Mi addig átmegyünk Lilyhez és beszélünk Zackel.Amint kész vagyunk, jövünk segíteni.-ezzel a végszóval el is hagytuk a helyiséget és átmentünk a szomszédba Lilyhez.Megoldottuk az összes problémát és Barbi bátyával, Zackel is meg tudtuk beszélni, hogy hozza át este kilencre a kishúgát, majd haza mentünk, hogy felkészüljünk a partira.

15.fejezet~Nem kell ide szerelem, van nutella

*Vivian szemszöge*
Lassan eljön október 16.Barbi szülinapja.Egy óriási meglepivel készülünk a srácokkal.El fogunk egy napra utazni heten Görögországba azért, hogy elhozhassuk Barbit Londonba.Persze csak ha ő is szeretné.Tehát ezt kapja tőlünk ajándékba, hogy hozzánk költözhet.Már nagyon várom.Remélem örülni fog neki.Annyira hiányzik nekünk ez a hülye gyerek.Hihetetlen.Sok minden történt ebben az egy hónapban.Nika és Lou nagyon jól kijönnek egymással.Már mondhatnám azt is, hogy járnak.Szerintem aranyosak együtt.Harry ugyanolyan hülye, mint az általánosban volt.Semmit sem változott.És nagy meglepetésemre még mindig imád meztelenkedni, mint régen.Nika mesélt neki egy pincérnőről, Dorothyról és elment az étterembe, hogy randira hívja.Szerintem ez aranyos volt tőle.Már volt 4 randijuk és a lány egész jófej.Liam túl lépett Daniellen, ami azt illeti szerintem elég hamar.Persze ebben óriási szerepet játszott Lori is.Igen Liamet bemutattuk Lorennek és már túl vannak a második randin.Liam állandóan róla beszél.Teljesen belezúgott a csajba és Lori sincs ezzel másképp.Niall is boldog mostanság, mert szereztünk neki is barátnőt, méghozzá az osztálytársunkat Rose Ryant.Szerintem jól alakul a kapcsolatuk, habár még csak egy randin voltak hivatalosan, de nagyon sokat találkoznak.A múlthéten megismerhettük Louis egyik legjobb barátját(MBFF-jét by:ZsófixD), aki furcsa módon egy gyönyörű szőkeség, Sophie.Iszonyat jófej és olyan hülye mint mi.A két répazabáló mókamester mindig feldobja a napomat.Egyszóval jól kijön vele mindenki.Zaynnel és velem valami fura, felfoghatatlan dolog történt.Azt hiszem ezt hívják szerelemnek.Bármit megtennék érte, folyamatosan rá gondolok.Nem tudom kiverni a fejemből és az igazat megvallva nem is akarom.Csodálatos dolgokon megyünk keresztül.Teljesen úgy érzem, mintha szétválaszthatatlanok lennénk, mintha összetartoznánk és szerintem ez így is van.Már megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, amire én gondolkozás nélkül igent mondtam, de ezt még nem hoztuk nyilvánosságra.Ma reggel Zaynnek korán el kellett mennie Louissal és Niallel a stúdióba és persze Nika is velük tartott, mert Louval szinte már elválaszthatatlanok.Én pedig itthon maradtam ezzel a két megbocsájthatatlanul hülye fiúval.Egy ideig lent voltunk a nappaliba és tv-t néztünk, míg Harry ki nem találta, hogy menjünk ki úszni a teraszi medencébe.Mivel tudtam, hogy nem igazán van választásom, mert vagy elmegyek átöltözök bikinibe és úgy fürdök vagy ruhástul dobnak be.Gyorsan mindenki felszaladt a szobájába, hogy átöltözzön és élvezhessük a meglepő mai napi meleget.Elővettem egy csíkos bikinit és bementem a fürdőbe átöltözni.Még magamra csavartam egy törülközőt és kimentem a szobánkba.Egy lány nézelődött a mi szobánkba.Talán a fiúk egyik barátja.
-Segíthetek valamiben?-kérdeztem meglepetten, mire felém fordult.
-Ezt inkább nekem kéne kérdeznem!Mit keresel te a barátom szobájában?-végül is most miről beszél?
-Öhm...szerintem ajtót tévesztettél.Ez Zayn szo...-óriási felháborodással szakított félbe.
-Pontosan tudom, hogy ez Zayn szobája!-kiabált rám én meg csak értetlenül bambultam rá.Zaynnek barátnője van?De ez lehetetlen.Szeret engem, vagyis azt hittem, hogy szeret engem.-Hol van?
-A stúdióban.-mondtam, mire ő az ajtóhoz sétált, de még visszafordult.
-Amikor visszajövünk-hangsúlyozta ki a többesszámot-, már nem akarlak itt látni!-kiabált és szaladt ki az ajtón.Nem mintha ezután én itt szeretnék maradni.Köpni-nyelni nem tudtam.A szívem mintha már nem dobogna tovább.Zayn éltett és van valakije rajtam kívül?!Arcomon egyre több könnycsepp folyt végig, ami szinte perzselte a bőrömet.A lábaim feladták a harcot.Összeestem a szoba közepén és sírtam.A szívem darabokra hullott.Először éreztem egy kapcsolatot ilyen komolynak és, akkor is kihasználtak.Már vagy fél órája feküdhettem a szoba közepén, amikor Liam és Harry lépett be, gondolom a teraszról.Pontosan nem tudom, mert nem akartam, hogy sírni lássanak.Habár Harry már több százszor látott sírni, de ez most más volt.Mindketten mellém térdeltek és a hátamat kezdték simogatni.
-Jól vagy?-kérdezték egyszerre aggodalmas hangon.
-Nem.-nyögdécseltem, miközben felálltam és az ágy mellett heverő táskámhoz léptem.Gyorsan belepakoltam mindent, ami a kezembe került és az enyém volt.-Mondjátok meg neki, hogy nem akarom többet látni!-Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és az előszobába magamra vettem egy papucsot és így bikiniben, magam köré egy törülközővel csavarva ültem be a kocsimba és hajtottam haza.Egész úton sírtam és akárhogy is próbáltam nem bírtam abbahagyni.Gyorsan átöltöztem, elrohantam a konyhába egy doboz fagyiért.Elég nagy volt a választék, de tudtam, hogy melyiket szeretném, mert a többiben karamella volt és Nikával rossz emlékeink vannak a karamellás fagyiról.Befeküdtem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.Épp egy sírós film ment és ez pont jól jött, mert így könnyeimet a filmre foghattam.Amikor kivégeztem két doboz fagyit és megnéztem félig egy filmet megcsörrent a telefonom.Nika volt az.Nem igazán volt kedvem beszélni senkivel, de ha nem veszem fel beparázik és haza jön, mert gondolom már megtudta ezt a Zaynes dolgot.
-Mondjad!-szóltam bele nem túl kedvesen a telefonba.
-Élsz még?Haza menjek vagy egyedül maradnál?-kérdezte aggódva.
-Igen élek, másként nem beszélnénk.És ha nem baj inkább egyedül maradnék.-próbáltam egy kis életet csempészni a hangomba több-kevesebb sikerrel.
-Hát jó.A konyhában a müzlik mellett van Nutella.Az mindig segít.-erre kénytelen voltam elmosolyodni.
-Nem kell ide szerelem, van Nutella.Én hagylak is.Szórakozz kicsit Louval.Szia!-erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd ki is nyomtam a telefont, mielőtt elsírnám magam.Elmentem a kalória bombámért a müzlikhez és mellé még vettem egy kanalat, hogy az egészet meg tudjam enni.Szemeim vörös színben pompáztak és fel voltak dagadva a sok sírástól.Amikor a film végére értem és meghalt a főszereplő lány megint eleredtek a könnyeim, de a csengő félbe szakított.Pár másodpercig gondolkodtam, hogy ilyen külsővel kinyissam-e, de rájöttem, hogy a kapun csak ismerős tud bejutni, tehát nem érdekel, hogy hogyan nézek ki.Kinyitottam az ajtót és az a személy állt az ajtóban, akit most végképp nem akartam látni.
-Mit keresel itt?-kérdeztem a szememet a földre szegezve, mert tudtam, hogy ha Zayn szemébe nézek, akkor mindennek vége..
-Téged.-mondta szomorú, de határozott hangon.Még mindig a földet kémleltem és csak így voltam képes beszélni hozzá.
-Sajnálom, de én ezt nem bírom.-gyorsan becsaptam az ajtót mielőtt megakadályozhatna benne és felrohantam a szobámba.Befeküdtem az ágyba és lassan álomba sírtam magam.


*Zayn szemszöge*
Amikor becsukta az orrom előtt az ajtót, valami összetört bennem.A szívem volt az.Darabokra hullott.Még csak meg sem engedte, hogy megmagyarázzam.Mondjuk szerintem én is így reagáltam volna.Nem mozdultam az ajtóból.Ott álltam fél órát még, majd leültem az ajtó mellé és vártam.Igazából nem is tudom, hogy mire, de vártam.Elővettem a telefonom és a virágbolt számát tárcsáztam.Rózsákat rendeltem életem értelmének.Pontosan annyit, amennyi órája ismerem.1033 rózsát-1032 igazit és egy műt-vettem.


*Vivian szemszöge*
Reggel korán keltem, de nem tudtam visszaaludni ezért felöltöztem és ember formájúvá változtattam magam.Lepattogtam a konyhába és szomorúan nyugtáztam, hogy csak müzli van itthon.Ettem egy kicsit, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni.Felkaptam a táskám és elindultam a boltba.Amikor kiléptem a szabadba Zaynt pillantottam meg, amint az ajtó mellett ül.
-Te az egész éjszakát itt töltötted?Megőrültél?!-kérdeztem meglepve Ő pedig felpattant a földről.
-Az egész életemet itt tölteném ha azzal elérném, hogy megbocsáss!Sajnálom!Már rég szakítottam vele csak kicsit megkattant.Szeretlek!-biztos voltam benne, hogy komolyan gondolja, ezért odaléptem hozzá és megcsókoltam.Erőteljesen hozzám simult, majd belemosolygott csókunkba.Amikor elváltunk egymástól lehajolt és csak akkor vettem észre, hogy több szász rózsa hever a földön.Felvette a kezembe nyomta, majd a háta mögül elővett még egyet.Az az egy mű volt.Azt is odaadta, már alig bírtam fogni, majd azt mondta:
-Szeretlek, míg az utolsó el nem hervad!-a vigyor az arcáról nem tűnt el.Megfordultam és visszamentem a házba, de most Ő is jött velem.Letettem a virágokat a konyhapultra, majd visszafordultam hozzá.
-Én is szeretlek!-mondtam és ajkaimat az övére tapasztottam.

14.fejezet~Baby you light up my world..

Sziasztok!

Itt az új rész:P Szeretnélek arra kérni titeket, hogy kommenteljetek, a tetszik nem tetsziket is lehet használni és csillagozni is lehet:)Nagyon megköszönném, mert szeretném tudni, hogy mi a véleményetek:$ Remélem fogtok írni:D

Csók<3

*Dominika szemszöge*
Elég unalmas volt a suli.Egész nap arra vártam, hogy haza mehessek és készülődhessek az esti randimra.Már nagyon izgatott voltam.Az utolsó órám töri volt, de nem igazán figyeltem, mert azon gondolkodtam, hogy mit fogok felvenni a vacsira.Jelenleg valahogy most az egyik ruhám sem tűnt elég jónak ahhoz, hogy Louis mellett viseljem.Valamit ki kéne találnom.Talán szólok Vivinek, hogy suli után menjünk el vásárolni.De nem is tudom, hogy hova megyünk.Gondolom valami elegáns helyre és ehhez nincs semmi jó ruhám.Most már biztos, hogy el kell mennünk vásárolni.Gondolatmenetemet egy papírgalacsin hátamon való becsapódása zavarta meg.
-Mi van?-horkantam fel hirtelen, mire az egész osztály rám nézett és mindenki röhögni kezdett.Annyira bele voltam mélyedve gondolataimba, hogy el is felejtettem, hogy órán vagyok.-Elnézést Mr.Fox!-néztem fel a töri tanáromra, aki elég morcosan bámult rám.
-Örülnék, ha az órámat nem álmodozással töltené el, Miss Rowling!-mordult fel, majd folytatta óráját, én pedig hátra fordultam megnézni, ki volt a 'támadóm'.Ki más lett volna, mint az én drága barátnőm, Vivi?!Eltátogtam neki egy köszi félét, mert ha nem dob meg, akkor szerintem a tanár teszi meg.Elővettem egy lapot, rá firkantottam, hogy 'Suli  után shopping!', majd hátra küldtem Vivinek.Nem telt bele egy percbe sem a papír már vissza is jött a feladójához.Csak annyi állt rajta, hogy 'Miért?' Vivi kézírásával.Intettem egyet a kezemmel, hogy majd óra után mindent megtud és a tanárra próbáltam koncentrálni, de épp megszólalt a bűvös hangú csengő és mindenki felpattant a helyéről.Én pedig hátra balettoztam Vivihez.
-A randihoz kell valami jó ruha!-kiáltottam el magam egy óriási vigyor kíséretében.
-De van csomó cuccod.-mondta elég elgyötört fejjel.Úgy tűnik nincs kedve vásárolni.-Akkor adok én egy ruhát!Úgy jó lesz?-kérdezte meglátván fanyar arckifejezésem.
-Tökéletes!-kiáltoztam és örömömben ugrálva ráncigáltam ki a kocsihoz.Amint hazaértünk felpattogtam a szobámba, de előtte még szóltam Vivinek, hogy keressen nekem egy tökéletes összeállítást estére.Az emeleten leültem az ágyra, majd hátradőltem, de valami keményet éreztem magam alatt.Nem vettem észre, hogy Lou a szobában van és sikeresen ráfeküdtem a lábára.
-Bocsi!-mondtam neki félénken, de le nem szálltam volna róla.Így feküdtünk csöndben 16 óráig, amikor Lou szólalt meg.
-Tényleg szeretsz?-köpni-nyelni nem tudtam a kérdésétől.
-Mi az, hogy tényleg?-kérdeztem rá arra, amin nagyon megakadt a fülem.
-Öhmm.Hát...tudod..én...nem-dadogott össze-vissza, mire egy szúrós pillantással illettem.-Jó.Hát reggel hallottam azt, amit Niallnak mondtál.Hogy SZERETSZ.-emelte ki az utolsó szót, amitől kicsit összerándult a gyomrom.Mi van, ha Ő nem szeret? Akkor összetörnék.Nem biztos, hogy túlélném.A szívem darabokra törnek.De akkor miért hívott volna el, ha nem tetszenék neki?
-Ezt mondtam volna?-kérdeztem bután, mire felvonta egyik szemöldökét.-Jó, igen!Igaz!-pirultam bele az igazságba Ő pedig nevetni kezdett.Felálltam és az ajtóhoz siettem.Pontosan ettől féltem, hogy kinevet.Már a kilincset akartam lenyomni, de Louis a kezem után nyúlt és hosszú ujjait csuklómra fonta, majd szembe fordított magával.
-Örülök, hogy nem csak én érzek így.-mosolygott rám, majd egyre közelebb került az arca az enyémhez.Szívem gyors vágtába kezdett.Az ajtónak nyomott.Ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz.Számba haraptam.Már alig vártam, hogy megcsókoljon, de nem tette.Elhajolt mellettem és egy puszit nyomott az arcomra. -Várom már a nyolc órát.-kacsintott és távozott a szobából.Óriási vigyorral az arcomon mentem át Viviékhez.Zayn a barátnőm hátán lógott, Vivi a szekrényben turkált.Észre sem vették, hogy a szobában vagyok.
-Nem láttál itt egy nagy dobozt?Az volt ráírva, hogy Gucci.-hát igen a kedvenc boltunk.Nem tudom mit keres ennyire.Szinte már a haját tépi.
-Amin egy masni volt és két csoki kosár?-válaszolt kérdéssel Zayn, mire Vivi nagyban bólogatni kezdett.-A doboz a nagy szekrényben van, a csokit meg megettem.-mondta elismerően.Ezek szerint finom volt.
-Basszus!Az Nika szülinapi ajándéka volt!-akadt ki egy kicsit Vivi, mire Zayn röhögni kezdett.-Malik, el fogsz velem jönni csokit venni!Tudod milyen nehéz volt megállni, hogy ne vegyek magamnak 6kilót?!De ugye Barbiét nem etted meg?-tért gyorsan a menthetőre, de Zayn csak tovább röhögött, ami azt jelentette, hogy annak is annyi.Remek!Tehát megette a csokimat.Ebből háború lesz, úgy érzem.-Hozd ide!Léci!-a fiú szinte egy perc alatt vissza is ért a kezében egy dobozzal, amiért Vivitől kapott egy gyors szájra puszit.
-Khm.-köhögtem fel kínomban, hogy észrevegyenek.Mindketten rám néztek, majd Vivi a dobozzal felém indult.
-Amint hallhattad, valaki megette a csokidat.-sóhajtott fel vigyorogva és Zaynre szegezte szemét, majd rám nézett egy bocsánatkérő tekintettel.-De azt hiszem ez tökéletes lesz a fekete cipőddel az esti randira.Igazából szülinapodra akartam odaadni, de most van rá szükséged.-kezdett el csacsogni, miközben átadta az ajándékom.Izgatottan vettem el tőle és nyitottam ki.A doboz egy piros testhezálló, pánt nélküli, szív alakú kivágással rendelkező ruhát rejtett.Visszatettem a tetejét és Vivihez léptem.Megöleltem és egy óriási puszit nyomtam az arcára, erre Zayn valami olyasmit mormogott, hogy 'csaj pornó', de a kaján vigyor egyből lefagyott az arcáról, mikor Vivi hasba vágta elég erősen.
-Köszönöm!Köszönöm!Köszönöm!Hatkor gyere át,  léci!Segíts készülődni!És sok szerencsét ehhez a hülye gyerekhez!-néztem rá hálálkodva, majd egy kacsintás kíséretében, az ajándékommal a hónom alatt, kiléptem az ajtón.Berontottam a szobámba és az ágyra tettem a dobozt, majd a konyha felé vettem az irányt, hogy késő délutáni ebédet csináljak, mert aznap én voltam a soros.A konyhában csak a hűtőben kotorászó Niallt találtam.Ki más lett volna, mint ő?!Mellésettenkedtem és egy jó erőset a hátára csapta, akkorát hogy még a kezem is bele sajdult, mire egy lányokat megszégyenítő hangot hallatott és lefejelte a hűtőt.Én pedig próbáltam visszatartani a kitörni készülő nevetésemet.
-Aúú!Ezt most miért kaptam?-kérdezte durcás arcot vágva.
-Csak.-igazából én sem tudtam az okát.-Mindjárt csinálok kaját.Várd meg!-adtam ki a parancsot, majd elkezdtem kipakolni a hűtőből.
*18:00-kor*
-Szerintem nem kell erős smink.Így is gyönyörű leszel.-trappolt be a szobámba Vivi és leült az ágyra.
-Jó!Most elmegyek hajat mosni addig gondold végig, hogy milyen legyen a sminkem stb.!-csak bólogatott én pedig bementem a fürdőbe.Gyorsan hajat mostam.Vivi minden áron be akarta göndöríteni a hajam és az igazat megvallva nem bánom.Tett fel egy alap sminket, majd felvettem az új ruhám és a fekete magassarkúm.Felkaptam egy fekete angol zászlós táskát, egy fekete gyűrűt és indulásra kész voltam.
                                
Vivi rám mosolygott és elindultunk a nappali felé.Ő ment elől és, amikor a lépcsőhöz értünk felkiáltott.
-Louis!Gyere csodáld meg a csajod, ájulj el és induljatok!-röhögni kezdtünk és lementünk a lépcsőn.Louis lent várt és amint meglátott felcsillant a szeme.Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő hála Vivinek.A párom egy fekete csőgatyában volt és ha jól gondolom Harry fehér pólójában, arra pedig egy zakót vett fel.Amikor az utolsó lépcsőfokhoz értem kinyújtotta felém a karját, én pedig készségesen megfogtam és mellé léptem.
-Gyönyörű vagy!-suttogta a fülembe, mire én elpirultam.
-Te sem panaszkodhatsz.-suttogtam én is, amilyen halkan csak tudtam.Nem bírtam más felé nézni csak Ő rá.A gondolataim vele voltak tele és ez így volt jó.A kijárat felé kezdett húzni.Eldörmögtünk egy sziasztokot és mentünk is az autójához.10 perc múlva meg is érkeztünk egy csicsás étteremhez.Gyönyörű hely volt.Egy eldugottabb asztalnál ültünk, de ez pont tökéletes volt.Így senki sem zavarhatott meg minket.
-Jó estét!Ma én leszek a pincérjük.A nevem Dorothy.-jött oda hozzánk a pincérnő, de én nem néztem fel rá csak Louist bámultam.Egész vacsora alatt beszélgettünk.Nagyon aranyos volt Louis.Néha elsütött a pincérnek olyan poénokat, hogy 'Dorothy pincérnő, rendelhetnénk?!' és hasonlók.Szegény lányt a végére teljesen lefárasztotta, de szerintem megérte, mert elég nagy borravalót kapott.Dorothyt folyamatosan bocsánatkérő pillantásokkal illettem, mire ő csak mosolygott.Kb. 22:30 körül Lou fizetett és felajánlotta, hogy menjünk el sétálni.Elég sokat beszélgettünk, jobban megismertük egymást.Egy kihalt parkban leültünk egy padra és Louis énekelni kezdte a What makes you beautifult.Amikor Harry szólójához ért, felállított maga mellé, két kezébe vette arcom, szemeimbe nézett és úgy énekelt.
Baby you light up my world like nobody else 
The way that you flip your hair gets me overwhelmed 
But when you smile at the ground it aint hard to tell 
You don't know Oh Oh
 You don't know you're beautiful.
Amikor végzett még közelebb hajolt hozzám.Ajkaink súrolták egymást, de habozott.Még várt.Éreztem, ahogy a szájába harap.Nem bírtam tovább.Ajkaimat az övére tapasztottam, mire Ő kezeit a derekam köré fonta.Amikor eltávolodtunk egymástól, óriási vigyor ült ki mind kettőnk arcára, majd folytattuk a sétánkat.Mivel eléggé lehűlt a levegő fázni kezdtem, amit ő is észrevett és odaadta a zakóját.Tömény Louis illata volt, ami elég szédítő tud lenni.Megfogta a kezem és tovább sétáltunk az éjszakába, majd hajnali kettőkor hazaértünk, megfürödtünk és egymás karjaiban aludtunk el.